Az emberek közötti kapcsolatok nagy mértékben képesek a testi folyamatokat befolyásolni, egészen a gének működéséig. A gyerekeknél különösen nagy a kapcsolatok jelentősége, amelyek elsősorban a szülőkhöz vagy más fontos emberekhez fűződnek. A korai gyermekévek kikövezik a későbbi testi és lelki folyamatokhoz vezető utat.
Számos modernkori stresszkutatás utal arra, hogy a szerető anyai törődés pozitívan hat a felnőttkori stresszreakciókra. Az aktív anyai gondoskodás megvédi a csecsemő stresszgénjeit attól, hogy felnőttkorban túl élénken reagáljanak. (Meaney MJ & Szyf M (2005). Maternal care as a model for experience dependent chromatin plasticity? Trend Neurosci 28: 456-463.)
Pszichés szempontból a disszociáció eltávolodást jelent az éppen aktuális helyzettől, amikor az ember “mintha nem lenne jelen”. Az enyhe disszociatív jelenségekkel a hétköznapokban is találkozhatunk. Legenyhébb formája például az álmodozás vagy ha valamit teszünk, és utólag fogalmunk sincs, hogy közben mi játszódott le.
A disszociáció erősebb formáinál idegennek vagy “zsibbadtnak” érzi magát az ember, nincs megfelelő kapcsolata a helyzettel vagy a saját testével – ez az ún. derealizációs vagy deperszonalizációs élmény. Olyankor is át tudunk élni ilyet, ha nagyon fáradtak, kimerültek vagyunk.
A disszociáció erőteljesebb formáinál a tudat és az érzés teljesen eltávolodik a pillanatnyi valós helyzettől. Az egész testben vagy bizonyos testrészekben egyfajta zsibbadtságérzés léphet fel. Ilyen súlyos disszociáció leggyakrabban a traumák áldozatainál figyelhető meg. A tartósan súlyos disszociációs állapotok messzire eltávolítják az érintetteket a másokkal való érzelmi kapcsolatoktól, és a magány kibírhatatlan érzéséhez vezethetnek.
Szélsőséges helyzetekben nem csak a gyerekek, de a felnőttek is hajlamosak “eltávolodni saját maguktól”, aminek a célja, hogy kikerüljenek egy lelkileg és testileg elviselhetetlenné vált helyzetből.
A disszociáció tehát pszichológiai és neurobiológiai védőmechanizmus, amelynek célja a testi és lelki fájdalom elkerülése, illetve kikapcsolása. A disszociáció mintapéldája annak, hogy a külső helyzetek nemcsak lelki és testi élményeinket befolyásolhatják, hanem a testi működéseket is, egészen a génműködés szabályozásáig.
A nehezen érthető viselkedésmódok – például borderline személyiségzavar esetén – a mai tudomány feltételezése szerint kétségbeesett próbálkozások a disszociációtól való megszabadulásra.
A disszociációt olyan jelek váltják ki, amelyek többnyire a félelemhez kapcsolódnak. Ezek a jelek egy harmadik fél számára gyakran fel sem tűnnek, mert a traumák áldozatainak egy gondolat, egy belső kép vagy egy hirtelen felbukkanó emlékkép is kiváltó erejű lehet.
A súlyos disszociációnak két formája figyelhető meg:
Az ember életében a legelső súlyos disszociáció mindig egy szélsőséges, traumatikus helyzetben következik be. Ha az első súlyos traumaélmény gyermek- vagy fiatalkotban történik, akkor a disszociáció könnyebben “önállósodik”, azaz könnyebben válik kórossá, mert a szélsőséges trauma- és fájdalomélmények többek között a géneket is aktiválják. A disszociáció ilyen esetekben segít túlélni egy alig túlélhető helyzetet.
Az egyszer már “bejáratott” biológiai disszociációs reakció hajlamos a trauma utáni időszakban is megismétlőni, és akkor is fellépni, amikor nem traumahelyzetről van szó. Az először gyermekkorban megtörtént traumák kedveznek a későbbi disszociatív zavarnak, míg a felnőttkorban bekövetkezett traumaélmények jellemzően poszttraumás stressz-zavarhoz vezetnek.
A korai traumatikus élmények tehát nem csak rendkívül mély nyomokat hagynak a gyerekekben, hanem megváltoztatják az idegrendszeri struktúrákat és a génszabályozást is, főként a test endorfinrendszerében.
Az a disszociatív érzés, hogy az ember nem azonos saját magával, hogy belső ürességet és idegenséget érez a saját teste iránt, és mintha transzállapotban követnének el magukon impulzív önkárosítást – a borderline személyiségzavarral szoros összefüggésben van.
A borderline személyiségzavarra jellemző, hogy pubertáskor körül rendszeres, de hirtelen kialakuló belső állapotok lépnek fel náluk, amelyeket nagy nehézség árán tudnak csak jellemezni: hol alig elviselhető, belső feszültséggel járó agresszív érzelmi állapotok, hol a szorongással és a magánnyal telített leírhatatlan belső üresség állapota uralkodik el rajtuk. Ha más is jelen van, akkor ezek a hirtelen és turbulens állapotok heves veszekedésbe torkollnak, vagy a kapcsolat megszakítását eredményezik. Gyakran csak úgy tudnak megszabadulni a belső feszültségeiktől, ha megsebzik magukat.
Az Edna Foa vezette nemzetközi szakértő bizottság poszttraumás stressz-zavarral kapcsolatos megállapítása: Psychotherapy first, vagyis első a pszichoterápia. Tudományosan bizonyított, hogy a pszichoterápia hathatós segítséget tud nyújtani a borderline és a disszociatív zavarok esetén is.
A konkrét módszertől függetlenül azonban nem a traumaélmény áll a borderline betegek terápiájának középpontjában, hanem az indulatkezelés. Ha a terapeutával már sikerült egy viszonylag stabil kapcsolatot kiépítenie, és be tudja tartan a terápiás szabályokat, akkor a terápiás munka oroszlánrészén már túl vannak. A munka meghatározó része a terápiás kapcsolat fenntarthatóvá tétele, valamint olyan segítség nyújtása, amellyel az egyén visszanyerheti az önkárosító viselkedésmódja fölötti önuralmát.
Forrás:
1. Bauer J.: A testünk nem felejt. Ursus Libris, 2011.
2. Foa E.B.: Psychosocial treatment of posttraumatic stress disorder. J Clinical Psychiatry 61 (5): 43-8, 2000.
Fotók: freepik.com
Ha részt vettél a "Vess véget a szorongásnak!" csoportunkon, akkor tudod, hogy milyen sok anyaggal dolgoztunk, és milyen kevés volt rá az időnk. Talán arra is emlékszel, hogy milyen családias közösség alakult ki a hat alkalom során. Sokakban megfogalmazódott az igény, hogy szívesen folytatnák a belső munkát együtt. Ezt az újabb 6 alkalmas csoportot erre a célra hoztuk létre.
Olyan közösséget építünk, amelyben együtt tanuljuk a boldogság megteremtését. Együtt és egymásért teszünk gyakorlati lépéseket, amely egyúttal egy felelősségvállalás tanulása is egymásért és magunkért is. Gyakorlati lépések elsajátításával segítjük a mindennapok kedves kapcsolódását egymáshoz. A boldogság és kedvesség priorizálása befolyásolja azt is, hogyan viszonyulunk életünkhöz, családjainkhoz, közösségeinkhez, tanárainkhoz, munkahelyeinkhez. Gyere el, találkozzunk és lépjünk együtt a kedvesebb és boldogabb életért és közösségeinkért!
A megfelelő kommunikáció házasságokat, családi kapcsolatokat, barátságokat menthet meg. Mi több, mérgező konfliktusok és nehéz érzésekkel teli lélek helyett te is jobb érzésekkel élheted mindennapjaidat, amely a mentális egészségedhez is nagy mértékben hozzájárul. Jelentkezz Asszertív tréningünkre és légy részese a hatékony, kiegyensúlyozott kommunikációs módszerek elsajátításának, amely egy jobb világ építéséhez is hozzájárul!
Fedezd fel az érzelmeid erejét az Érzelmi Intelligencia a Munkahelyen workshopunkkal!
Készen állsz arra, hogy átalakítsd a munkahelyi és személyes kapcsolataid, könnyebben megbirkózz az élet kihívásaival, és önmagad és mások mélyebb megértésével kezedbe vedd az érzelmeid irányítását? Jó helyen jársz!
Ha hónapok vagy évek óta szorongásos rosszullétek fogságában érzed magad, itt az ideje a változásnak!
Neked hoztuk létre azt a 6 alkalmas online csoportfoglalkozást, amelyben megtanulhatod, hogyan építsd le az egész életedet hátráltató szorongást a kognitív viselkedésterápia eszközeivel.
Csatlakozz mindfulness (MBCT) csoportunkhoz, hogy megtapasztald, mit jelent a tudatos jelenlét.
Olyan technikákat sajátíthatsz el, amelyek segítenek az önismeret növelésében, a stressz csökkentésében, a depresszió és egyéb érzelmi problémák kezelésében vagy megelőzésében, valamint a viselkedés tudatos irányításában.