A düh érzésének megélése a mese segítségével

A harag megélése a gyermek számára gyakran nehézségekbe ütközik. Ehhez hozzájárul a düh társadalmi és családon belüli megítélése is.

Az a gyermek, aki valami mást akar, mint amit a körülötte lévő felnőttek illetve társadalom megkíván tőle, gyakran elutasítást, haragot vált ki környezetéből, és ő maga is haragot él meg. Mivel a gyermekek düh-kifejezése természetszerűleg még nem fejlett, vagy elnyomják magukban, vagy dühös énjükkel azonosulva "rossznak" élik meg magukat, és ennek megfelelően kezdenek el viselkedni. Mindez belső szorongáshoz vezet.

Amikor dühösek, a gyermekeknek sokszor agresszív, és a halállal kapcsolatos fantáziáik vannak, ami félelemmel tölti el őket. Ez még egy ok arra, hogy dühüket jól elzárják. A harag megélése, helyére tétele érzelmi világukban a saját egészségük megélésének záloga. Ebben tehát érdemes segítenünk őket – a mese, a játék vagy beszélgetés által.

A gyermek belső indulatainak szimbolikus levezetésére a mese és a játék megfelelő teret ad, ahol a szörny megjelenése gyakran megkönyebbülést hoz. A dühét megélni nem merő, szorongó gyermek a képzeletvilágát betöltő mindenható és romboló szörnyeteggel legalább részben azonosul. Gyakran kifejezi, hogy ő maga a szörnyeteg, aki romboló erővel lép fel. A gyermekeknél a szimbolikus szörnyeteg meghaladásának érdekében a pszichodráma módot nyújt arra, hogy valami létrejöjjön anélkül, hogy valóban létezne.

A feszültségek csökkentése érdekében a gyermekdramatistának a képzelőerő, a verbalizációs képességek és a szimbolikus képességek fejlesztésére kell vállalkoznia.

A "mintha" funkció a szörnyeteget távolítja, és lehetővé teszi, hogy a gyermek kiélje agresszív ösztöneit anélkül, hogy bárkit is elpusztítana, és a megsemmisülés őt is fenyegesse. Ez teszi lehetővé az érzelmek helyére tételét, "csatornázását".

<sup>Forrás:
1. Kende, BH: Gyermekpszichodráma. Osiris, Budapest, 2000.
2. Bettelheim, B: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Corvina, 1985.
3. Violet Ouklander: Windows to Our Children. Real People Press. Moab, Utah, 1978.</sup>

^{Illusztrációk:
Designed by Freepik - 1
Designed by Freepik - 2}

A hős-szükséglet, és ami mögötte van

A 4-6 éves gyermek lelkivilágát gyakran uralják a fizikai-fiziológiai kisebbrendűség, a szülőkhöz mért kicsiség és értéktelenség érzései (Adler, 1927 In: Kárpáti, 2015).

A mesékben ugyanaz a szélsőségesség van jelen, mint ami a gyermeki gondolkodásban, ahol minden ember vagy jó, vagy rossz, nincs átmenet. A gyermekeknek emiatt szükségük van a kivételezettség érzésének megteremtésére - a hős szerepére. Így kerülhet ellensúlyba a kicsinységük érzése, és meríthetnek erőt a lelki növekedéshez.

A gyermek nem a mesehős jósága miatt azonosul vele, hanem azért, mert a hős kiváltságos helyzete és szerepe vonzza.

A gyermeket a magány és az elszakadás kétségbe ejti, gyakran halálos félelmet érez. A mesehősnek (és ezzel együtt a gyermeknek) ugyanakkor ki kell lépnie a világba, ha meg akarja találni a helyét, és azt az embert, akivel ezentúl boldogan élhet majd. A mese ezen aspektusai azt a reményt hordozzák, hogy a gyermeknek ezentúl soha többé nem kell már szeparációs szorongást átélnie.

A mesehős egy ideig magányosan halad az útján, ahogy a gyermek is gyakran magányosnak érzi magát. A hőst a természet egyszerű dolgai: a fák, az állatok stb. segítik harcában, mint ahogy a gyermek kapcsolata is szorosabb ezekkel az elemekkel, mint a legtöbb felnőtté (Bettelheim, 1975).

A hős sorsa példa a gyermeknek: érezheti magát kitaszítottnak és elhagyatottnak, mint aki sötétben botorkál, mégis óvják minden lépését, és ha kell, segítenek neki. A gyermeknek szüksége van a magányos hős példájára, aki elszigeteltsége ellenére is értelmes és hasznos kapcsolatokat alakít ki a környező világgal.

A hős szerepe a belső konfliktusok rendezésében is nagy segítség a gyermek számára. Megélheti a mindenhatóságot anélkül, hogy bűntudatot kellene éreznie anyjával vagy apjával szembeni rivális szerep felvétele miatt. Ugyanakkor a visszafojtott agresszív késztetések is pozitív felhangot, engedélyt kaphatnak a mese által, a hős szerepében (aki legyőzi, „megöli” ellenségét...).

<sup>Forrás:
1. Kende, BH: Gyermekpszichodráma. Osiris, Budapest, 2000.
2. Bettelheim, B: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Corvina, 1985.
3. Kárpáti Gy: Szimbólumok és metaforák jelentősége az individuálpszichológiai gyermek- és felnőtt terápiákban. Az individuálpszichológia útjain. A Magyar Individuálpszichológiai Egyesület folyóirata. 2015.</sup>

^{Illusztrációk:
Designed by Freepik - 1
Designed by Freepik - 2}

Mi a gyermekpszichodráma?

A gyermekpszichodráma egy olyan csoportterápiás módszer, ahol a gyermekek meséket találnak ki, és a két csoportvezetővel együtt jelmezekbe bújva ezeket le is játszák. A mesék, történetek létrehozásával mindenki egy alkotó folyamat részesévé válik. A spontán játék felszabadítja a résztvevő gyermek kreativitását, bővíti szerep-repertoárját, katartikus élmény lehetőségét kínálja, és ezáltal énerősítő, személyiségfejlesztő hatása van. A csoportélmény előmozdítja a kölcsönös megértés és elfogadás légkörének kialakulását is.

A gyermekpszichodráma keretei

A csoportok egy tanéven keresztül heti rendszerességgel 60-90 percben zajlanak. Csak akkor van értelme, ha a gyerek örömét leli a játékban, és szívesen jön. A csoportban általában 5-6 hasonló korú gyermek vesz részt. Az együtt töltött játéknak két fontos szabálya van:

• „Mintha”: úgy játszunk, hogy egymásnak nem okozunk fájdalmat sem szóval, sem tettel. Ez biztosítja azt, hogy az agresszivitás szimbolikusan fejeződjön csak ki, ami megnyugtatja a gyermeket.
• Titoktartás: a vezetők nem mesélik el a csoport játékait. A gyermek viszont, ha szeretne, otthon mesélhet a saját élményeiről. Fontos, hogy a szülők tartsák tiszteletben a gyermek határait, ne kérdezgessék, hogy mit játszott - csak azt és akkor mesélhessen el, amit és amikor szeretne.

Hogyan zajlik egy-egy foglalkozás?

A csoportba megérkező gyermekek közös rajzolással és beszélgetéssel kezdik a foglalkozást. A rajzokból és a beszélgetésből bontakoznak ki a lejátszandó történet körvonalai. Elsőként a történet vázát javasló gyermek választ szerepet, majd a többiek is. A pszichodramatisták aktív részvételével megindul maga a játék, ami improvizációkon keresztül nyeri el végső formáját. A gyerekpszichodrámában a gyermekek egy mesés csodavilágban találják magukat, ahol minden megtörténhet. A gyermekek varázslóvá válhatnak, olyan szerepet választhatnak, amilyet szeretnének, az történik velük, amit ők maguk kitalálnak. Részvételük a többiek történetében szabadon választott.

A csoportvezetők szerepe

A gyermekpszichodrámában nem magyarázunk, nem kommentálunk, nem vonunk le tanulságokat. A csoportokat vezető felnőttek szerepe, hogy a gyermekek rendelkezésére álljanak, hogy lehetővé tegye a résztvevők önértékérzésének, énérzékelésének megváltozását. Új típusú kapcsolatrendszer kiépítésére törekszik, ahol a gyerek önmagát alkotó, eredeti, szeretetre méltó lényként ismerheti fel. A játékokban a dramatisták kettős szerepben vesznek részt. Egyrészt ott vannak, ahol az egyes gyerek, alkalmazkodnak hozzá, törekednek érzéseik megérzésére és megértésére. Másrészt a játékon belül értelmezik, irányítják a folyamatokat, figyelnek a csoport egészének történéseire. A csoportmunka során a cselekvés szimbolikus kifejezést nyer. Sohasem a konkrét tünetre fókuszál (ami áttételesen és szimbolikusan a gyerek játékában jelenik majd meg). Ezért jól feldolgozhatók a különböző magatartászavarok (hipermotilitás, agresszivitás, figyelemzavar) és a pszichoszomatikus rendellenességek is, valamint lehetővé válik a nehéz helyzetben lévő gyermekek (kapcsolati nehézségek, válás, bántalmazás) élményeinek megjelenítése és feldolgozása is.

Szülő-konzultációk

A csoportba való jelentkezés után a szülőkkel külön találkozunk, és átbeszéljük mindazt, amit fontosnak tartanak és tartunk a foglalkozásokkal kapcsolatban. Fontos, hogy lehetőség szerint mindkét szülő jelen legyen. Ezután egy külön alkalommal kerül sor a gyermekkel való találkozásra, ahol felajánljuk neki a pszichodramatikus játék lehetőségét, és meghívjuk a műhelybe. Röviden ismertetjük a műhely működésmódját, jellegét és szabályait, és feltesszük neki a kérdést, akar-e benne részt venni. Amennyiben a gyermeket bizonytalannak érezzük, időt hagyhatunk neki a döntésre egy későbbi találkozás megbeszélésével vagy javasolhatunk egy próbaülést. Fontos, hogy csak akkor járjon a csoportba, ha ez örömet okoz számára. Csak akkor fogadjuk el a jelentkezését, ha a drámatevékenység kifejezetten érdekli. Amennyiben a gyermek válasza kielégítő, akkor kerülhet sor a szülőkkel való szerződéskötésre, amely tartalmazza a csoportfoglalkozások számát, kereteket, árat, a hiányzásokkal kapcsolatos információkat. Noha a terapeuták elsősorban a gyermekkel foglalkoznak, lehetőséget biztosítunk arra, hogy ha a szülő szükségét érzi, konzultáció keretében beszéljük meg a felmerülő kérdéseket. Ha a gyermek problémája kapcsán a szülő megkeresi a pszichodramatistákat, azt feltétlenül a gyermek tudomására érdemes hozni. A folyamatban a szülő együttműködése nélkül a gyermek fejlődése nehezen képzelhető el.

<sup>Forrás:
1. Kende B. Hanna: Gyermekpszichdráma. Osiris, 2000, Budapest. 56-61. old.
2. http://www.gyermekpszichodrama.hu/pages/a-modszerrol</sup>